XXIV. Mit jelent a házassági hűség s hogyan kell azt megtartani?
Következik a „hűség,” mely második java a házasságnak; nem azon hit ez, melylyel felruháztatunk, midőn a keresztséget felveszszük; hanem bizonyos hűség, mellyel a férj felesége és a feleség férje iránt magát kölcsönösen lekötelezi úgy, hogy egyik a másiknak hatalmat ád teste fölött, és ígéri, hogy a házasság szent szövetségét soha meg nem sérti. Ez könnyen kivehető azon szavakból, melyeket ős atyánk mondott,[1] mikor Évát feleségül nyeré, melyeket aztán Krisztus Urunk az evangéliumban helyben hagyott:[2] „Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek;” és az apostol ama helyéből:[3] „Az asszonynak nincs saját testén hatalma, hanem a férfiúnak; hasonlóképen pedig a férfiúnak sincs tulajdon testén hatalma, hanem az asszonynak.” Azért méltán szabott az Ur legszigorúbb büntetéseket az ó törvényben a házasságtörőkre ezen házassági hűség megszegése, miatt. Továbbá a házassági hűség megkívánja, hogy a férj és feleség különös, szent és tiszta szeretettel legyenek egymáshoz fűzve, és ne úgy szeressék egymást, mint a házasságtörők, hanem mint Krisztus szerette egyházát; mert ezen szabályt írja elénk az apostol, midőn mondja:[4] „Férfiak! szeressétek feleségteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat,” ki azt bizonyosan nem a maga előnye miatt, hanem csak jegyesének hasznát tekintve, karolta át ama végtelen szeretettel.
XXV. Mit jelent a szentség, midőn a házasság javai közé számittatik?
A házasság harmadik java „szentségnek” mondatik. t. i. a házasság köteléke, mely soha sem bontható föl; mert, mint az apostol mondja:[5] „Az Ur parancsolta, hogy a feleség el ne váljék férjétől. Hogyha elválik, házasság nélkül maradjon vagy béküljön meg férjével. És a férj el ne bocsássa feleségét.” Mert ha a házasság, mint szentség, Krisztusnak egyházával való egyesülését jelenti: szükséges, hogy valamint Krisztus az egyháztól
