bonthatja. Mert ha a válás-levél által a nő a férj iránt tartozó kötelezettségétől fölmentetnék, szabad volna neki minden házasságtörés bűne nélkül más férjhez mennie. Ámde az Úr világosan kimondja:[1] „A ki elbocsátja feleségét és mást veszen, paráználkodik; és a ki férjétől elbocsátottat vészén, paráználkodik”. Tehát világos, hogy a házasság kötelékét semmi más, csak a halál szakíthatja szét: ugyanezt megerősíti az apostol is, igy szólván:[2] „Az asszony kötve van a törvényhez, a meddig férje él; hogyha férje meghal, fölszabadul: menjen férjhez, a kihez akar, csakhogy az Urban”. És ismét:[3] „Azoknak pedig, kik házasságban vannak, nem én parancsolom, hanem az Ur, hogy a feleség el ne váljék férjétől. Hogyha elválik, házasság nélkül maradjon vagy béküljön meg férjével”. Ezen választást pedig Pál apostol azon nőnek engedte meg, ki törvényes ok miatt hagyta el férjét, hogy vagy férj nélkül maradjon, vagy béküljön ki férjével. Mert az anyaszentegyház épen nem engedi meg a férjnek és feleségnek, hogy fontosabb ok nélkül egymástól elváljanak.
XXI. Miért hasznos a házasság teljes fölbonthatatlansága?
Hogy pedig valaki tulszigorunak ne tartsa a házassági törvényt, mivel t. i. soha semmi okból föl nem bontható, ki kell fejteni a vele összekötött hasznokat is. Mindenekelőtt tudják meg az emberek, hogy a házasságkötésekben inkább az erényességet és lelki összhangzást kell tekintetbe venni, mint a gazdagságot és szépséget és hogy ezáltal a társadalomról legjobban van gondoskodva, kételkedni nem lehet. Azonfelül, ha az elválás a házasságot fölbontaná, az egyenetlenség okai, melyeket a békesség és szemérem régi ellensége naponkint szolgáltatna az embereknek, sohasem hiányoznának. Most pedig, ha meggondolják a hívek, hogy, noha a házassági együttélést és társalgást nem nélkülözik is, mindazáltal a házassági kapocs által lekötve vannak és minden reménytől meg vannak fosztva, hogy más feleséget vehetnek, ez pedig azt eszközli, hogy a haragban és egyenetlenkedésben mérsékeljék magokat. Ha néha elválnak is, nejük nélkül sokáig el lenni nem tudnak s barátaik által könnyen kibékittetnek s az együttlakásra visszatérnek.
