sokkal fönségesebb és egészen magasabb czélra vonatkozik. Valamint ugyanis a házasság, mint természeti kötelék, kezdettől fogva az emberi nem szaporítására rendeltetett: úgy utóbb szentség méltóságára emeltetett, hogy az igaz Isten és Üdvözítő Krisztusnak tiszteletére és imádására nemzetség származzék és neveltessék. Mert, hogy Krisztus Urunk azon legszorosabb egyesülésnek, mely közte és egyháza közt létezik és irántunk végtelen szeretetének bizonyos jelét adja: e nagy titok méltóságát főkép a férfin és nő ezen sz. összeköttetése által nyilvánitotta. S hogy ez igen helyesen történt igy, világos abból, hogy minden emberi egyesülés között egy sem kapcsolja az embereket annyira össze, mint a házasság köteléke, mely által a férj és feleség a legnagyobb szeretettel és jóakarattal vannak egymásnak lekötelezve; és innen van, hogy a sz. írás Krisztus és egyháza ezen isteni összeköttetését gyakran a házasság hasonlatával állítja szemeink elé.
XVI. Miképen igazi szentsége az uj törvénynek a házasság?
Hogy pedig a házasság szentség, az egyház, az apostol tekintélyére támaszkodva, mindig bizonyosnak és kétségtelennek tartotta: mert igy ir az Efezusiakhoz[1] „A férfiaknak úgy kell szeretniük feleségüket, mint önnön testüket. Ki feleségét szereti, önmagát szereti; mert soha senki a maga testét nem gyűlöli, hanem táplálja és ápolja azt, mint Krisztus is az anyaszentegyházat: mert az ő testének tagjai vagyunk az ő husából és csontjaiból. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját és féleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az anyaszentegyházra mondom”. Mert, hogy ezen szavait: „Nagy titok ez”, a házasságról kell érteni, arról senki sem kételkedhetik: hogy t. i. a férfin és nőnek összeköttetése, melynek Isten a szerzője, azon legszentebb köteléknek, melylyel Krisztus Urunk egyházával összekapcsoltatik, szentsége, azaz: szent jelvénye.
XVII. Mikép bizonyitható be sz. Pál szavaiból, hogy a házasság szentség?
És hogy ez igazi és tulajdon értelme azon szavaknak,
- ↑ Ef. 5, 28—32.
