a természet rendéhez tartozik, megegyeztethető, hogy föloldhatatlan legyen: mégis főkép ilyen mint szentség: a miért egyszersmind mindenben, a mi a természet törvényénél fogva sajátja, a legfőbb tökélyre jut. Azonfelül mind a gyermek-nevelés kötelességével, mind a házasság egyéb hasznával ellenkezik, hogy köteléke, föloldható legyen.
XII. Minden ember nem köteles házasságra lépni.
A mit pedig az Ur mondott:[1] „Növekedjetek és sokasodjatok“, arra vonatkozik, hogy kijelentse a házasság rendeltetésének czélját, nem pedig azt, hogy minden embert kötelezzen: mert most, miután az emberi nem elszaporodott, nemcsak semmi törvény sem kényszerit valakit arra, hogy megnősüljön, sőt inkább igen ajánltatik a szüzesség s mindenkinek tanácsoltatik a sz. írásban, mint a házas életnél fönségesebb, magában tökéletesebb és szentebb. Mert Urunk Üdvözítőnk igy tanított:[2] „A ki fölfoghatja, fogja föl“: és az apostol[3] azt mondja: „A szüzekről nincs parancsolatom az Úrtól; hanem tanácsot adok, úgymint a ki irgalmasságot nyertem, hogy hív legyek“.
XIII. Miért kell férfiúnak és nőnek összeadatni?
De ki kell fejteni, hogy mily okokból kell férfinak és nőnek összeadatni. Az első tehát maga a különböző nembelieknek természeti ösztön által kívánt társasága, a mely kölcsönös segélyezés azon regényére van alapítva, hogy egyik a másiktól segittetve az élet kellemetlenségeit könnyebben viselhesse s az öregség fogyatkozásait eltűrhesse. A másik ok a nemzési vágy, nem ugyan azért, hogy a javaknak és gazdagságnak örökösöket mint inkább, hogy az igaz hitnek és vallásnak tisztelőket neveljenek: a mi, hogy főkép czéljuk volt a sz. pátriárkáknak, midőn feleséget vettek, eléggé kitűnik a szentirásból. Azért az angyal, midőn Tóbiást megtanította, hogyan távolíthatja el a gonosz lélek hatalmát, igy szóla:[4] „Megmutatom neked, kik azok, a kiken erőt vehet az ördög. Mert a kik úgy házasodnak, hogy az Istent maguktól és elméjükből kirekesztik és fajtalanságukat
