betegségben, midőn a beteg ugyanazon veszélyben van, csak egyszer kell a kenetet feladni. Hogyha ezen kenet felvétele után a beteg felgyógyul: annyiszor lehet rá alkalmazni ezen szentség segélyét, a hányszor azután oly életveszélybe esik. Ebből világos, hogy azon szentségekhez kell számítani, melyeket ismételni lehet.
XII. Mily áhítattal és készülettel kell ezen szentséget fölvenni?
Minthogy nagyon kell gondoskodni arról, hogy e szentség kegyelmét valami ne akadályozza, azzal pedig semmi sem ellenkezik inkább, mint valamely halálos bűn : azért meg kell tartani a katholikus egyház azon szokását, hogy az utolsó kenet felvétele előtt a pemtencziatartás és az oltáriszentség kiszolgáltassák. S ezután törekedjenek a lelkiatyák a beteget rábírni, hogy oly bizalommal fogadják a lelkiatyától a szent kenetet, milyennel azok szoktak az apostolokhoz folyamodni, kik tőlük gyógyulást reménylettek, Mindenekelőtt pedig a lélek üdvét kell kérni, azután a test egészségét azon föltétellel: „Ha az örök dicsőség elnyerésére hasznos leend.” Nem is kételkedhetnek a hívek, hogy azon szent és ünnepélyes imákat, melyeket a pap nem a maga nevében, hanem mint az egyház s a mi Urunk Jézus Krisztus képviselője használ, az Isten meghallgatja. S főkép arra kell őket buzdítani, hogy ezen üdvös kenet szentségének áhitatos és vallásos fölvételére annál nagyobb gondot fordítsanak, minél nehezebb harcz közelit s minél inkább hanyatlanak a lelki és testi erők.
XIII. Ki a kiszolgáltatója ezen szentségnek?
Hogy ki az utolsó kenet kiszolgáltatója, ugyanazon apostoltól tudjuk, ki az Ur törvényét kihirdette; mert azt mondja: „Hívja a papokat,” mely névvel nem azokat jelzi, kik korosabbak, a mint a trienti zsinat[1] bölcsen kifejté, vagy a kik a nép között előkelőbbek: hanem a püspököktől kezeik föltevése által törvényesen fölszentelt papokat. Tehát az áldozópap tisztje e szentség kiszolgáltatása- Mindazáltal az Anyaszentegyház határozata szerint nem minden áldozópapnak, hanem a tulajdon lelkipásztornak, ki joghatósággal bír, vagy a kinek az e tisztség végzésére hatalmat
- ↑ Trient. zsin. 14. ül. az utolsó ken. 3. f. 4. szab.
