példái találhatók a szentiráshan: Mózes I. 3. részében. Mózes IV. 12. és 22. részében és sok más helyen. A legvilágosabb s legjelesebb Dávid példája, a kinek noha Náthán[1] azt mondotta: „Az Er is elvette bűnödet; nem fogsz meghalni”: mégis önkéntesen a legsúlyosabb büntetések alá vetette magát, Isten irgalmáért éjjel nappal igy könyörögvén: „Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, s bűnömből tisztíts meg engem; mert elismerem gonoszságomat, s bűnöm előttem vagyon mindenkoron.”[2] Ezen szavakkal azt kérte az Úrtól, hogy ne csak a gonoszságot, hanem a gonoszságért tartozó büntetést is engedje el neki, s a bűn maradékaitól kitisztítva, az előbbi büntelen állapotba helyezze vissza. Ámbár ezekért buzgón esedezett, az Ur mégis büntette házasságtörésben nemzet fiának. Absolonnak, kit különösen szeretet, pártütésével és elvesztésével, továbbá még más büntetésekkel és csapásokkal is meglátogatta őt, melyekkel előbb fenyegette. Így Mózes II. könyvében is Isten Mózes kérésére a bálványimádó népnek megbocsátott ugyan, mindamellett fenyegette, hogy ama förtelmes gonoszságért súlyos büntetésekkel fogja megbüntetni: és maga Mózes előre megmondta, hogy azt az Er a legszigorúbban fogja megboszulni egész a harmad s negyed ízig.[3] Hogy pedig ezeket a sz. atyák is mindenkor tanították a kath. egyházban, az ő tekintélyük 1egvilágosabban megerősíti.
LXII. Miért nem enged el Isten az embernek a penitencziatartás szentsége által annyit, mint a keresztség által?
Hogy miért van az. hogy a peniteneziatartás szentségében nem engedtetik el minden büntetés épen úgy, mint a keresztségben, jelesen magyarázza a trienti sz. zsinat a következő szavakkal:[4] „Az isteni igazságosság követeli, hogy máskép fogadja kegyelembe azokat, kik a keresztség előtt tudatlanságból vétkeztek: s máskép azokat, kik már egyszer az ördög s a bűn rabszolgasága alól fölszabadittatva, és a Szentlélek ajándékát elnyerve, nem irtóztak az Isten templomát tudva megszentségteleniteni, s a Szentleiket megszomoritani. Méltó az Isteni jósághoz, hogy bűneinket meg ne bocsássa minden elégtétel nélkül, nehogy
