szem előtt tartaniok. Most térjünk a töredelem harmadik részére, mely elégtételnek neveztetik.
LIX. Mit jelent az elégtétel általában, s mit a gyónás anyagában?
Először az elégtétel nevét s jelentését kell kifejteni. Mert ebből vettek bőséges alkalmat a kath. egyház ellenségei egyenetlenségre s czivakodásra a keresztény nép legnagyobb kárával. Az elégtétel valamely tartozásnak egész lerovása: mert abból, a mi elég, semmi sem hiányzik. Azért, midőn bocsánat-nyerésről van szó, eleget tenni annyit jelent, mint valakinek annyit tenni, a mennyi a fölháborodott léleknek a méltatlanság megtorlására elég lehet. Következőleg az elégtétel nem egyéb, mint a máson elkövetett sérelemnek jóvátevése. Amely elégtételről pedig itt szó van, az alatt a hittudósok azt értették, mely által az ember elkövetett bűneiért Istennek valamiképp eleget tesz.
LX. Hány fokozata van azon elégtételnek, mely a bűnért némi kárpótlást foglal magában?
Minthogy e tekintetben sokféle fokozat lehetséges, innen van. hogy az elégtételt különféle értelemben szokták venni, az első és leghelyesebb az, melynek értelmében bűneink minőségéhez mindazt, a mivel tartozunk, teljesen lefizetjük, habár az Isten a legszigorúbb igazság szerint akar is velünk cselekedni. Ezen elégtétel az, mely Istent kiengesztelte velünk s kegyessé tette és ezt egyedül Krisztus Urunknak köszönjük, ki a keresztfán bűneinkért a váltságbért lefizetvén, az Istennek teljesen eleget tett. Mert semmi teremtett lény sem bírhatott akkora becsesei, hogy bennünket ily nagy tartozástól megszabadithatott volna, mint sz. János bizonyítja: „Ő engesztelő a mi bűneinkért: nemcsak a mieinkért pedig, hanem az egész világéiért.”[1] Ez tehát teljes és bőséges, minden ez életben elkövetett bűn nagyságának teljesen és tökéletesen megfelelő elégtétel: melynek erejéből van becse az emberek cselekedeteinek Isten előtt, s nélküle semmi érdemük sem volna. Erre vonatkoznak Dávid szavai is, ki, miután magában elmélkedve felkiáltott: „Mit adjak
- ↑ Ján. I. 2, 2.
