egy szóba foglaljuk össze, azt kell mondanunk. hogy az oltáriszentség legnagyobb erővel bir az örök dicsőség megszerzésére; mert írva van:[1] „A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete vagyon és én feltámasztom őt az utolsó napon”. E szentség kegyelme által ugyanis a hívek, míg ez életben élnek, a lelkiismeret tökéletes békéjét és nyugalmát élvezik; azután, majd mikor elközeleg az életből való elköltözésük ideje, annak ereje által megerősödve az örökké tartó dicsőségbe és boldogságba szállnak fel, mint Illés,[2] „a ki a hamuban sült czipó erejével jóra az Isten hegyéig Horebig”. Mindezt bővebben fejtsék ki a lelkipásztorok és pedig vagy sz. János 6. fejezetét vegyék tárgyalás alá, melyben e szentség sokféle gyümölcsei adatnak elő, vagy Krisztus Urunk csodálandó tetteit felsorolván tüntessék fel, hogy, ha joggal és méltán boldogoknak tartjuk azokat, a kik őt mint halandót hajlékukba fogadták, vagy a kik ruhája vagy szegélye érintése által egészségüket visszanyerték: sokkal boldogabbak és szerencsésebbek vagyunk mi, kiknek lelkébe halhatatlan dicsőséggel felékesitve betérni kegyeskedik, hogy lelkünk minden sebét meggyógyítsa és azt a legbőségesebb adományokkal fölékesitve magával összekapcsolja.
LIII. Hányféleképp részesülünk az Ur testében és vérében?
Azt is elő kell adni, kik részesülhetnek az oltáriszentségnek imént említett nagy hasznaiban és hogy a részesülésnek nem egy módja van csak, hogy a hivő nép a fensőbb kegyelmekért tanuljon jobban buzogni. Helyesen és bölcsen különböztették meg tehát elődeink, mint a trienti zsinatban[3] olvassuk, e szentség vételének háromféle módját. Némelyek ugyanis a szentséget magukhoz veszik, de bűnös állapotban, kik a szt. titkokat tisztátalan szájjal és szívvel venni nem rettegnek; ezekről mondja az apostol,[4] hogy „méltatlanul eszik és iszszák az Ur testét”. Sz. Ágoston pedig igy ir:[5] „A ki nem marad Krisztusban és kiben nem marad Krisztus, kétségkívül nem eszi annak testét lelkileg, ámbár testileg és láthatólag ajkaira veszi a test és vér szentségét”. A kik tehát ily állapotban veszik a sz. titkokat, nemcsak semmi hasznot nem hoznak belőlük, hanem
