erre példát nem találunk. Hanem azt, hogy mi, hit által kell megérteni; azt pedig, „hogyan” történik, igen kíváncsian nem kell kutatni. Nem csekélyebb óvatossággal kell eljárniuk a lelkipásztoroknak azon titok fejtegetésében is, hogyan van Krisztus teste a kenyér legkisebb részecskéjében is egészen: mert soha sem kell ily vitatkozásokba bocsátkozni, de ha mégis ezt a keresztény szeretet kívánja, legelső gondjuk legyen a hívek lelkeit ama mondással megerősíteni:[1] „Istennél semmi sem lehetetlen.”
XLII. Krisztus teste az oltári szentségben nem úgy van jelen, mintha testhez volna kötve.
Azután pedig tanítsák, hogy Krisztus Urunk e szentségben nincs úgy, mint térben : mert a hely magokat a tárgyakat követi, amint bizonyos nagysággal bírnak: Krisztus Urunkról pedig nem mondjuk, hogy e szentségben nagyság vagy kicsinység szerint van jelen, a mely jegyek a mennyiség fogalmát teszik, hanem lényegileg. Mert a kenyér lényege Krisztus lényegévé, nem nagysággá vagy mennyiséggé változik. Abban pedig senki sem kételkedik, hogy a lényeg ép úgy benne van a kicsiny, mint a nagy térben; mert mint a levegő lényege s egész természete ép úgy benne van a levegő kicsiny, mint nagy részében, mind a víznek egész természete a kis edényben nem kevésbbé, mint a nagy folyamban szükségkép benne van. Mivel tehát a kenyér lényegének helyébe Urunk teste lép, meg kell vallanunk, hogy épen akkép van a szentségben, mikép a kenyér lényege az átváltoztatás előtt; hogy pedig nagy vagy kicsiny mennyiség alatt van-e, a dologhoz épen nem tartozik.
XLIII. E szentségben semmi lényeg sincs, melyhez a kenyér és bor járulékai tapadnának.
Hátra van a harmadik, a mi e szentségben nagynak és csodálandónak látszik, de ezt a másik kettő magyarázása után már könnyebben tárgyalhatják a lelkipásztorok; hogy t. i. a kenyér és bor színei e szentségben minden alany nélkül léteznek. Ugyanis miután a fönebbiekben megmutattuk, hogy az Ur teste és vére valóságosan van a szentségben, úgy hogy többé a kenyér
- ↑ Luk. 1, 37.
