beláthatni. Mert a többi szentségek az anyag használata által létesülnek, midőn t. i. valakinek kiszolgáltatnak. A keresztség ugyanis szentséggé lesz, midőn az ember vízzel valóban leöntetik; de az oltáriszentség létesítésére elég magának az anyagnak átváltozása; mely szentség lenni meg nem szűnik, habár az arra rendelt szt. edényben továbbra is föntartatik. Azután más szentségek létesítésénél az anyagnak és elemnek más természetre való változása nem történik meg; mert a keresztségvize, vagy a krizma olaja, midőn ama szentségek kiszolgáltatnak, a viz és olaj előbbi természetét nem vesztik el: az oltáriszentségben pedig, a mi az átváltozás előtt kenyér és bor volt, az átváltozás után valóságosan az Ur testének és vérének lényege.
X. Az oltáriszentség kettős anyaga nem tesz két szentséget.
Ámbár pedig kettő az elem, t. i. kenyér és bor, a melyekből az egész oltáriszentség létesül, mindazáltal az egyház tekintélye alapján valljuk, hogy nem több, hanem csak egy a szentség; mert máskép a szentségek hetes száma, mint azt a hagyományból átvettük és a lateráni, florenczi s trienti zsinatok meghatározták, meg nem volna. Mert e szentség kegyelme által egy titokszerű test létesülvén, egynek kell lennie magának a szentségnek, hogy a dologgal, a melyet létesít, megegyezzék és pedig egynek nem azért, mivel osztatlan, hanem mivel egy dolog jelzésére irányul. Valamint ugyanis az étel és ital, mely két különböző dolog, csak egy czélra használtatnak, hogy t. i. a testi erőket fölujítsák, úgy nagyon megfelelő volt, hogy e szentség két különböző szín alatt létesüljön, melyek ama lelki eledelt jelentik, mely a lelkeket táplálja s felüditi. Azért mondá az Úr Üdvözítő:[1] „Az én testem bizonynyal étel és az én vérem bizonynyal ital”. De szorgalmasan meg kell magyarázni, mit jelent az oltáriszentség, hogy a hívek szemeikkel látván a szent titkokat, az isteni dolgok fölötti szemlélődéssel egyszersmind lelküket is táplálják.
XI. Mely dolgok jelentése foglaltatik e szentségben?
Három dolog az, a mit előttünk e szentség feltüntet. Az első Krisztus Urunk kínszenvedése, mely már megtörtént; mert
- ↑ Ján. 6, 56.
