a lélekre; innen van, hogy semmikép sem szabad ismételni, a mit fönebb a keresztségről is megjegyeztünk, és az egyházirend szentségéről is maga helyén bővebben ki fogunk fejteni. Ha tehát ezeket gyakran és kimeritőleg megmagyarázandják a lelkipásztorok, alig történhetik, hogy a hívek, e szentség méltóságát és hasznát megismervén, nagyobb szorgalommal ne törekedjenek azt szentül és áhítattal fölvenni. Hátra van még, hogy némely szokásokat és szertartásokat is röviden érintsünk, melyekkel e szentség kiszolgáltatásában a kath. anyaszentegyház él, mely magyarázat nagy hasznát belátják a lelkipásztorok, ha visszamennek azokra, a mik előbb, midőn e tárgyról volt szó, mondattak.
XXIII. Miért kenetik meg a megbérmálandónak homloka keresztalakban?
A kik tehát sz. krizmával megbérmáltatnak, homlokukon kenetnek meg. E szentség által ugyanis a Szentlélek a hívők lelkeibe kiömlik és bennük az erőt és bátorságot növeli, hogy a lelki harczban férfiasait küzdeni és leggonoszabb ellenségeiknek képesek legyenek ellenállni. A mi által jelentetik, hogy semmi félelem vagy szégyenből — mely indulatok jelei leginkább a homlokon szoknak mutatkozni — sem szabad a keresztény név bátor megváltásától visszarettenniök. Azonkívül ama jegyet, mely által a keresztény egyebektől ép úgy, mint a katona bizonyos jelek által másoktól, különbözik, a test nemesebb részére kellett nyomni.
XXIV. Mikor adatik fel leginkább e szentség?
De Isten egyházában az is ünnepélyes vallásossággal megtartatik, hogy leginkább pünkösdkor adatik föl e szentség: mivel különösen e napon erősíttettek és szilárdíttattak meg az apostolok a Szentlélek ereje által és hogy ez isteni tény emléke figyelmeztesse a híveket, mely és mily nagy titkokat kell e szent kenésben megfontolniok.
XXV. A püspök miért üti arczon a megbérmáltat és miért esd számára békét?
Azután pedig a megkentet és megbérmáltat, hogy megemlékezzék,
