nevezetes Fábián pápa tanúsága szerint: igy tanította Üdvözítőnk az utolsó vacsorán, midőn a krizma készitésmódjára megtanította az apostolokat; ámbár az észből is meg lehet mutatni, miért kellett ennek igy történnie. Más szentségekben ugyanis többnyire úgy rendelte Krisztus azok anyagát, hogy azokat egyszersmind meg is szentelte; mert a vizet nemcsak anyagául rendelte a keresztségnek, midőn monda:[1] „Ha ki újonan nem születik vízből és Szentlélekből, be nem mehet Istennek országába”: hanem midőn önmaga megkereszteltetett, eszközölte, hogy a viz azután megszentelő erővel bírjon. Azért mondja aranyszáju sz. János:[2] „A keresztvíz a hívek bűneit le nem moshatná, ha az Ur testének érintése által meg nem szenteltetett volna.” Mivel tehát az Ur a bérmálás ez anyagát maga a gyakorlat és használat által nem szentelte meg: szükséges, hogy szent és vallásos imákkal szenteltessék meg; s nem is tartozhatik amaz elkészítés máshoz, mint a püspökhöz, ki e szentség rendes kiszolgálójává rendeltetett.
XI. E szentség alakja.
Meg kell ezenkívül magyarázni a másik részt is, melyből a szentség áll, az alakot t. i. és az igéket, melyek a szent megkenésnél használtatnak, és figyelmeztetni a híveket, hogy e szentség fölvételénél, különösen akkor, midőn azok kimondását hallják, lelkükben jámborságra, hitre és vallásosságra buzduljanak, hogy semmi se szolgálhasson akadályúl az égi kegyelemnek. A bérmálás alakja tehát e szavakból áll: „Én téged megjelellek a kereszt jelével, és megerősitlek az üdvösség krizmájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.” Ha pedig az igazsághoz okot is keresünk, ugyanazt könnyű bebizonyítani. Mert a szentség alakjának mindazt magában kell foglalnia, a mi magának a szentségnek természetét és lényegét kifejezi.
XII. Mikép bizonyíttatik be, hogy ez tökéletes alakja e szentségnek?
Leginkább e hármat kell a bérmálásban tekintetbe venni: az isteni hatalmat, mely, mint főok a szentségben működik;
