pápa a közöttük létező különbséget kimerítő beszéddel fejtegeti, igy írván: „A keresztségben az ember a katonáskodásra fölvétetik és a bérmálásban a küzdelemre fölfegyvereztetik. A keresztségben a Szentlélek teljességet nyújt az ártatlanságra; a bérmálásban pedig tökélyt szolgáltat a kegyelemre. A keresztségben újjászületünk az életre, a keresztség után megerősittetünk a harczra. A keresztségben leöntetünk, a keresztség után megerősittetünk. Az újjászületés önmagától megmenti azokat, a kik a keresztséget békében veszik fel, a bérmálás fölfegyverez és előkészít a küzdelmekre.” De ezt már nemcsak egyéb zsinatok tanították, hanem meghatározta főkép a trienti szent zsinat, úgy, hogy erről már nemcsak máskép érezni, de még kételkedni sem lehet.
VI. Ki a bérmálás szentségének szerzője?
Valamint fönebb megmutattuk, mily szükséges általában minden szentségről tanítani, kitől vette eredetét: úgy ezt a bérmálásról is szükséges előadni, hogy a híveket e kegyszer szentségi; annál inkább meghassa. Magyarázzák meg tehát a lelkipásztorok, hogy Krisztus Urunk nemcsak szerzője volt, hanem szent Fábián[1] római pápa bizonyítása szerint még a krizma használatát és a szavakat is, melyeket a kath. egyház annak kiszolgáltatásában használ, ő parancsolta. A mit könnyen be is bizonyíthat azoknak, kik a bérmálást szentségnek vallják; mivel minden szent titok felülhaladja az emberi természet erőit és nem is rendeltethetik mástól, mint az Istentől. De már arról kell szólni, melyek részei s pedig először az anyagról.
VII. Mi e szent titok anyaga?
Ez krizmának neveztetik; ezen görögből átvett nevet, habár vele a világi írók mindennemű kenetet jelentenek is, mindazáltal azok, kik az isteni dolgokról írnak, általános szokás szerint csak azon kenetre alkalmazzák, mely a püspök ünnepélyes megszentelése által olaj és balzsamból készíttetik. Azért két érzéki dolog összevegyitve teszi a bérmálás anyagát s ezen különböző dolgoknak összetétele valamint a Szentlélek sokféle kegyelmét jelenti,
- ↑ Sz. Fáb. páp. a kel. püsp. 2. lev.
