kik kétségkívül a szent apostolok voltak, mind a czél, melyért a szertartásokat alkalmaztatni akarták. Mert világos, hogy igy a szentség nagyobb vallásossággal és kegyelettel szolgáltatók ki, s mintegy szemeink elé állíttatnak ama kitűnő, s jeles ajándékok, melyek abban foglaltatnak, s a hívek lelkébe mélyebben bevésetnek az Isten végtelen jótéteményei.
LIX. Hányfélék a keresztség szertartásai?
Mindazon szertartások és könyörgések melyeket az egyház a keresztség kiszolgálásában alkalmaz, húrom osztályba sorozandók, hogy a lelkipásztorok azok magyarázatában bizonyos rendét tarthassanak, és hogy a mit előadnak, a hallgatók könnyebben emlékezetükben tarthassák. Az első osztályba azok tartoznak, melyek, mielőtt a keresztkúthoz járulnánk, fordulnak elő; a másodikba azok, melyek alkalmaztatnak, midőn a keresztkúthoz járultunk; a harmadikba azok, melyek már a keresztség végezte után szoktak hozzáadatni.
LX. Mikor kell a keresztséghez szükséges vizet bevett szertartással megszentelni?
Mindenekelőtt tehát a keresztséghez szükséges vizet kell elkészíteni. Megszenteltetik pedig a keresztkut a titkosértelmü kenet olajának hozzáadásával. Nem is szabad ezt bármikor tenni, hanem ősi szokás szerint be kell várni némely ünnepnapokat, melyek valamennyi közt méltán legnevezetesebbek- és legszentebbeknek tartandók, melyeknek előnapjain szenteltetik meg a keresztvíz; csakis ezen napokon szokott kiszolgáltatni a keresztség az ős-egyház szokása szerint, hacsak a szükség mást nem parancsolt. De jóllehet jelenleg az egyház a közélet veszélyei miatt ama szokást megtartandónak nem rendelte: mégis a legnagyobb hűséggel máig megtartotta ama szokást, hogy husvét és pünkösd nagy ünnepein szenteli meg a keresztvizet.
LXI. A megkeresztelendök miért nem bocsáttatnak mindjárt az egyházba?
A vizszentelésen kívül egyebek is megmagyarázandók, a mik a keresztséget megelőzik. A megkeresztelendők ugyanis az
