ha nem is testi szemekkel, de igenis a hit fénye által megvilágositott ész erejével szemlélhetik?
XXIII. Kik szolgáltathatják ki a keresztséget?
Továbbá nemcsak hasznos, hanem szükséges is előadni, hogy kik szolgáltathatják ki e szentséget, részint, hogy azok, kikre e tiszt főkép bízva van, azt szentül és istenesen törekedjenek kiszolgáltatni; részint, hogy senki, mintegy saját hatáskörét átlépvén, más jogába idő előtt bele ne avatkozzék vagy azt dölyfösen meg ne sértse, miután az apostol[1] szerint mindenben rendet kell tartani. Azért meg kell tanítani a híveket, hogy a kiszolgálóknak három rendje van, és pedig első helyre teendők a püspökök és áldozárok, kiknek hatalom adatott, hogy tulajdon joggal, nem valami rendkívüli felhatalmazással gyakorolják e tisztet. Mert az apostolokban nekik parancsolta az Ur: „Elmenvén kereszteljetek”; noha a püspökök, hogy a nép oktatásának fontosabb gondját elhagyni ne kényszerüljenek, a keresztség kiszolgáltatásának tisztét az áldozárokra szokták bízni. Hogy pedig az áldozárok tulajdon joggal végzik e ténykedést, úgy hogy a püspök jelenlétekor is kiszolgáltathatják a keresztséget, kitűnik az atyák tanításából és az egyház gyakorlatából. Minthogy ugyanis a béke és egység szentsége — az oltáriszentség megszentelésére rendeltettek: illő volt, hogy hatalom adassák nekik mindazok kiszolgálására, melyek által kiki a béke és egységnek szükségképen részege lehet. Azért ha az atyák némelykor azt mondották, hogy az áldozároknak a püspök engedelme nélkül keresztelni nem szabad: ezt, úgy látszik, azon keresztségről kell érteni, mely az év bizonyos napjain ünnepélyes szertartások közt szokott ki szolgáltatni. A kiszolgálók közt második helyen vannak a szerpapok (diaconok), kiknek a püspök vagy áldozár engedelme nélkül e szentséget nem szabad kiszolgáltatni; ezt bizonyítják a sz. atyák számos tételei. Az utolsó helyet azok foglalják el, kik szükség esetében ünnepélyes szertartások nélkül keresztelhetnek; ide sorolandó mindenki a népből is, akár férfi, akár nő, bármely felekezethez tartozzanak. Mert mind a zsidóknak, mind a hitetleneknek, mind az eretnekeknek megengedtetett szükség esetében e tiszt teljesítése; csak szándékuk legyen,
- ↑ I. Kor. 14, 40.
