innen van, hogy különbség nélkül minden hívőnek ismernie és tudnia kell azokat, a mik e szentség lényegéhez tartoznak.
XIII. E szentségnek tökéletes és feltétlen alakja.
Azért világos és nyílt szavakkal, melyeket mindenki könnyen megtanulhasson, adja elő a lelkipásztor, hogy a keresztségnek tökéletes és föltétlen alakja ez: „En téged keresztellek az Atyának, Fiunak és Szentléleknek nevében”. Mert Urunk s Üdvözítőnk igy tanított, midőn az apostoloknak Máténál parancsolta:[1] „Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”. E szóból pedig: „megkeresztelvén”, a katholika egyház Istentől ihletve igen jól megértette, hogy .e szentség alakjában a kiszolgáltató cselekvésének kifejezve kell lennie; a mi akkor történik, mikor mondatik: „én téged keresztellek”. S mivel a kiszolgáltatokon kívül mind annak személyét, a ki megkereszteltetik. mind a fő okot, mely a keresztséget létesíti, ki kellett fejezni: azért ama névmás „téged” és az isteni személyeknek megkülönböztetett nevei hozzá adatnak úgy, hogy a szentség, föltétlen alakja e most magyarázott szavakban foglaltatik: „En téged keresztellek az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében”. Mert nem egyedül a Fiúnak személye, kiről János[2] Írja: „Ez az, ki keresztel”, hanem a Sz. Háromságnak minden személye együtt munkálkodik a keresztség szentségénél. Hogy pedig mondatik: „nevében” és nem „neveikben”, ez világosan kifejezi a Sz. Háromságnak egy természetét és istenségét. Mert a név nem a személyekre vonatkozik; hanem az isteni lényeget, erőt és hatalmat jelenti, mely egy és ugyanaz a három személyben.
XIV. Valljon a keresztség alakjában minden szó egykép szükséges-e?
De meg kell jegyeznünk, hogy ezen alakban, melyet teljes és tökéletesnek bizonyítottunk, némelyek elkerülhetlenül szükségesek, melyeket ha kihagyunk, a szentség nem létesülhet; mások ellenben nem oly szükségesek, hogy a szentség ne létesülhetne, ha hiányzanak; ilyen e szó: „én”, melynek jelentése
