jönni az Ur, ki „Széntlélekkel és tűzzel” keresztel, azt bizonyára semmikép sem lehet a keresztség anyagáról érteni, hanem vagy a Szentlélek belső munkálására, vagy nyilván ama csodára vonatkozik, mely Pünkösd[1] napján történt, „midőn a Szentlélek az égből” az apostolokra „tűz alakjában” leszállott; a miről más helyen Krisztus Urunk megjövendölő:[2] „János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetnie néhány nap múlva”.
IX. Mely jelképek és jövendölések mutatták ki a keresztség vizének erejét?
A szentirásból tudjuk, hogy azt az Ur részint képek, részint a próféták jövendölései által jelezte; mert a vízözön, mely által a világ megtisztult, mivel az emberek gonoszsága nagy volt a földön és a szívnek minden gondolata gonoszra volt irányozva, e víznek volt képe és hasonlata, amint megmutatja az apostolok fejedelme első levelében. Hogy a vörös tengeren való átkelés is ugyanezen vizet jelentette, megmagyarázta sz. Pál a Korintusiakhoz irt levelében.[3] Hogy mellőzzük a syriai Námán[4] fürdését s a gyógytónak[5] csodaerejét és sok más effélét, melyekről, hogy e titok jelképei voltak, könnyen felismerhetjük. A mi pedig a jövendöléseket illeti, senki sem kétkedhetik, hogy „ama viz”, melyhez Izaiás látnok[6] oly bőkezűen minden szomjuhozót hí, vagy melyet Ezekiel[7] lélekben a templomból látott fakadni, továbbá „ama forrás, melyet Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára a vétkezőnek és havi kórságosnak megmosására” készítettnek jövendölt Zakariás,[8] a keresztség üdvhozó vizének jelentése- és kifejezésére vonatkozik.
X. Miért akart Isten a keresztséghez inkább vízzel, mint más anyaggal élni?
Mennyire megegyező volt pedig a keresztség természetével és hatásával, hogy a víz rendeltessék tulajdonképi anyagául, sz. Jeromos Oceanushoz írván több okkal megmutatta. A mi pedig ide tartozik, a lelkipásztorok legfőkép azt hozzák fel, hogy mivel
