tehát érveket meríthetnek a lelkipásztorok, hogy bebizonyítsák, mily nagy az istenség hatalma s hány titokteljes csoda rejlik az uj szövetség szentségeiben, hogy mindenkit meggyőzzenek, hogy azokat a legnagyobb áhítattal kell tisztelni és felvenni.
IX. Miért volt szükséges a keresztényeknél szentségeket rendelni?
Azonban a szentségek kellő használatának tanítására mi sem lehet alkalmasabb, mint gondosan előadni az okokat, melyek miatt szükséges volt szentségeket rendelni. Több okot szoktak felhozni, melyek közöl első az emberi elme gyengesége; mert természetünk hozza magával, hogy az észszel és értelemmel felfogható dolgok ismeretére senki sem juthat el máskép, mint azok által, melyek valamely érzék alá esnek. Hogy tehát azokat, miket Isten titkos ereje által munkál, könnyebben felfoghassuk, a mindenségnek ugyanazon alkotója a legbölcsebben rendelte, hogy hozzánk való jóságából magát az erőt bizonyos, érzékek alá eső jelekkel ismertesse meg. Mert mint aranyszáju sz. János[1] igen jól mondá, ha az ember anyagi testtel nem bírna, akkor maguk a javak is pusztán és minden lepel nélkül adattak volna; minthogy pedig a lélek a testtel össze van kapcsolva, igen is szükséges volt, hogy érzékek alá eső dolgok segélyével jusson el azok megértésére. A második ok pedig az, hogy lelkünk nem könnyen hajlandó elhinni az ígéreteket. Ezért Isten a világ kezdetétől fogva, a miket művelni elhatározott, leggyakrabban ugyan szavakkal szokta kijelenteni; néha azonban, midőn valamit határozott, a minek nagysága az ígéret hitelét csökkenthétté volna, a szavakhoz más jeleket is kapcsolt, melyek néha mintegy csodásnak tűntek fel. így midőn Isten[2] Mózest Izrael népe megszabadítására küldte s ez még a parancsadó Isten segélyében sem bízván félt, „nehogy nagyobb teher tétessék reá, mint elviselhetné, vagy nehogy a nép az isteni jövendöléseknek és szavaknak hitelt ne adjon: az Ur az ő Ígéretét különféle jelekkel erősítette meg. Amint tehát cselekedett Isten az ó szövetségben, hogy valamely nagy ígéretnek hitelét jelekkel bizonyítsa, úgy az uj szövetségben is Krisztus a mi Üdvözítőnk, midőn nekünk bűneink bocsánatát, mennyei kegyelmet, a Szentlélek közlését
