úgy látszik, hogy náluk e szónak ez volt leggyakoribb jelentése. Ellenben a latin atyáknál, kik az isteni dolgokról Írtak, a szentség szó bizonyos szent dolgot jelent, mely el van rejtve, amint a görögök is ugyanazon dolog jelelésére titok szóval éltek. Hogy a szentség szót ezen értelemben kell venni, kitetszik az Efezusiakhoz irt levélből:[1] „Tudtunkra adá akaratának titkát”; azután Timoteushoz:[2] „Nagy a kegyesség titka”; továbbá a Bölcseség könyvében olvassuk:[3] „Nem tudják az Isten titkait”. Ezen és sok más helyből kiviláglik, hogy a szentség nem mást, mint szent, elrejtett és titkos dolgot jelent. Ezért a latin tudósok azt hitték, hogy bizonyos, érzékeink alá eső jeleket, melyek a kegyelmet, mit munkálnak, egyszersmind jelentik és mintegy szemeink elé állítják, alkalmasan lehet szentségnek nevezni; habár sz. Gergely nézete szerint[4] azért is mondhatjuk szentségeknek, mivel az isteni erő anyagi tárgyak leple alatt titkosan munkálja az üdvösséget. Ne is gondolja senki, hogy e szót csak nem rég használják az egyházban; mert a ki szent Jeromost és Ágostont olvasta, könnyen be fogja látni, hogy régi egyházi íróink a szóban levő dolog jelentésére igen gyakran a szentség szóval, néha pedig jel, vagy titkos jel, vagy szent jel kifejezéssel is éltek. S ennyi elég a szentség szóról, mely ugyan az ó szövetségi szertartásokra is illik, melyekről azonban a lelkésznek nem szükséges rendszabályokat adni, minthogy azokat az evangéliumi törvény és kegyelem eltörölte.
III. Mit jelent tulajdonképen a katholikus íróknál a szentség szó?
A szónak eddig adott fogalmán kívül azonban figyelmesen ki kell kutatni a dolog lényegét és természetét is, és a híveknek megmagyarázni, mi a szentség. Mert senki sem kétkedhetik, hogy a szentségek ama dolgok neméhez tartoznak, melyek üdvösségünket és megigazulásunkat munkálják. Jóllehet pedig sok mód van, melyek e dolog kifejtésére alkalmasak és használhatók; azt azonban érthetőbben és világosabban semmi sem fejezi ki, mint a sz. Ágostontól származott értelmezés, melyet azután az összes skolasztikus tudósok követtek: „A szentség, úgymond,[5] szent dolognak jele”, vagy mint más
