téged lelőnek”, így szól: „Miként a tagot az egész test részesének mondjuk, úgy mondjuk azt is, hogy Isten folytonos egyesülésben van az őt félőkkel”. Azért Krisztus oly könyörgésmintát szabott elénk, mely szerint azt mondjuk: „kenyerünket”, nem pedig „kenyeremet” és más hasonlókat is, azért, hogy ne csak magunkról, hanem mindenkinek üdvéről és hasznáról gondoskodjunk. Már pedig a javak ezen közösségét a sz. irás[1] az emberi test tagjainak találó hasonlata által gyakran bizonyítja. Mert a testben sok tag van; de noha sokan vannak, mégis egy testet alkotnak, melyben mindegyik különös, nem pedig mind ugyanazon szolgálatot végzi. Nem is bir mindegyik ugyanazon méltósággal, nem teljesít egyenlően hasznos és díszes szolgálatokat és egynek sínes saját, hanem az egész testnek kényelme és haszna van elébe tűzve. Azután mind úgy összeillők egymást közt és úgy vannak összekötve, hogy, ha egyik fájdalmat érez, a természeti rokonság és közérzésnél fogva mindnyájan szenvednek; ellenben ha egészséges, a jólét azon érzete mindannyival közös. Ugyanez szemlélhető az egyházban is, melyben jóllehet különféle tagok vannak, t. i. a zsidók és pogányok különféle nemzetei, szabadok és szolgák, gazdagok és szegények, mégis midőn megkereszteltetnek, Krisztussal egy testté lesznek, melynek ő a feje.- Azonfelül ezen egyházban mindenkinek ki van jelölve saját tiszte. Mert miként némelyek apostolokká, mások tanítókká, mindenki pedig a közjóért van benne rendelve: úgy némelyek kötelessége elöljárónak lenni és tanítani, másoké engedelmeskedni és alattvalónak lenni.
XXIV. A bűnösök az egyházban a szellemi javakban nem részesülnek.
De az Istentől vett ily sok és nagy kegyelemben és jóban csak azok részesülnek, kik a kegyelem állapotában keresztény életet élnek, igazak és Isten előtt kedvesek. A holt tagok ellenben, t. i. a bűnökkel terheltek és az Isten kegyelméből kiesettek azon jótól, hogy ezen testnek tagjai legyenek, ugyan meg nem fosztatnak, de, minthogy meg vannak halva, azon szellemi haszonban, mely az igaz és jámbor emberekre háramlik, nem részesülnek. Mindazonáltal, minthogy az egyházban vannak, az elvesztett kegyelem és élet visszaszerzésében a lelkileg élők által
- ↑ I. Kor. 12, 12. s. k.
