kiadására vonatkozó javaslattal meg is toldotta: már említettem.
Kossuthnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját leginkább az 1848 márczius 28-iki országgyűlési beszéde illetőleg ennek azon passzusa tükrözi vissza, melyben kijelenti »hogy ő nem kételkedik, mi- kép a közös szabadság nemsokára ki fogja egyenlíteni a nemzetiségi különbségeket és ellenszenveket«.
A nemzet akkori vezérének ezen alapfelfogását mintegy kiegészíti az 1848 ápril 8-iki kerületi ülésben az új vidéki szerb küldöttségnek a karok és rendek megbízásából adott ama válasza, hogy a vallások teljes egyenlőségének kimondásával a szerbek e tárgyú óhaja is teljesittetett; továbbá, hogy az országgyűlési képviselet megállapításánál — nyelv- és valláskülönbségtől eltekintve — egyedül a polgárok száma vétetett alapul; végre hogy a hivatalok betöltésénél jövőben ugyancsak nyelvi és vallásbeli különbség nélkül, kizárólag a képesség és az érdem fog dönteni. Az utóbbi kijelentéshez hozzá teszi azonban, hogy »a kisebb hivataloknál (a beszédben közvetlenül ezelőtt a ministeri állásról volt sző) maga is szükségesnek ismeri a külön nemzet s vallásbeliek alkalmazását, miután az érdekek kiegyenlítése tekintetéből sok aprólékos viszony ismerete kívántatik meg a kormányban, hogy jól kormányozzon«.
A Kossuth véleményének általános részében osztozott jóformán az egész országgyűlés, mely — mint Horváth Mihály írja — »azt hitte, hogy elég lesz a népet a pozsonyi gyökeres átalakulásról felvilágosítani
