Az olmüczi kérvényben már azt kívánják a románok, hogy Ausztria és Magyarország összes románjai osztrák jogar alatt egy különálló nemzettestben egyesittesenek, s ezen test mint az összállam egyik kiegészítő része illesztessék be a monarchiába. Az ilyen módon alakulandott s úgy politikai mint egyházi ügyeire nézve önálló uj román nemzet a saját szervező gyűlése útján választotta volna az ő Felsége által meghatározott »nemzetfőt«, egy nemzeti közigazgatási tanácsot »román tanács* czim alatt, s egy a nemzetfőhöz hasonlóan ő Felsége által megállapított »egyházfőt«, kinek a többi püspökök alárendelve lettek volna. Ugyancsak a kongresszus lett volna hivatva szervezni a községi és kerületi közigazgatást, az iskolaügyet és a szükséges képzőintézetek felállításának ügyét. A román alkotmány kiegészítésére voltak hivatva még: a nemzeti nyelv használatának behozatala a románokat illető minden dologban, évenkinti egyetemes nemzeti gyűlés tartása a nemzet érdekeinek időszerű megbeszélésére, lélekszám arányos képviselet biztosítása az osztrák birodalmi tanácsban, és végre egy nemzeti közeg alkalmazása (tárcza nélküli román miniszter?) az osztrák birodalmi miniszterium mellett a nemzeti érdekek képviseletére.
Ezekből könnyen megítélhető, hogy hová változtak a román vélemények nem egészen tiz hónap lefolyása alatt.
Az egykori jó barátok egy szép napon egyszerre ott hagyták az » autonom Erdély t« a Magyarországgal való personalunióval együtt; és egészen elfeledkeztek a dicső »szabadság mezőről«, mint a varázslat alá ke-
