IV
az én tisztelt irodalmi barátom, ezt a címet adta jeles könyvének: Chi l’ ha detto? (Ki mondta?) Kitűnő cím. Valóban benne van a mi munkásságunknak legfőbb célja; hogy ki tudjuk deríteni a szálló ígének eredetét egész a személyig. Sőt a személyen túl is. Mert azt tudjuk, hogy ki volt Pecsovics, s azt is tudjuk: ki volt Mezzofanti; de hogy ki nevezte elsőben az örökös, az önző kormánypártit Pecsovics-nak, a bámulatosan sok nyelvet tudó embert meg Mezzofantinak, azt nem tudjuk, s talán nem is fogjuk megtudni soha. Azt kérdezem: lehet-e, sőt szabad-e mellőzni magyar szálló-íge-gyűjteménynek ezt a két ismeretes ember nevéből lett szálló ígét azért, mert kiderithetetlen, hogy «ki mondta», vagyis ki tette szálló ígévé? Én azt hiszem, nem szabad. S nem volna szabad akkor sem, ha nem ismernénk úgy, ahogy ismerjük, ama két embernek egész életrajzát; de ismernénk a kort és a dolgot, amelyben és amely által ők, azaz hogy a neveik, fogalommá, szálló ígévé lettenek. Bolond Istók? Nem szálló íge; csak a közmondásnak példázat fajához tartozik. Minden,
