48
De én állhatatosan megmaradtam meggyőződésem mellett, mig a professzor tovább is a sultát védelmezte és az azut támadta hevesen. Mivel nem tudtunk megegyezni, ő máskor az azut vetette meg, én pedig nem törődtem a sultával.
Hatodik fejezet.
Pusztai dráma.
Amikor Spirinnel együtt voltunk, nem sejthettük, hogy a családot, amelynek körében időztünk, az a nagy szerencsétlenség fenyegeti, amely két nappal később reá tört.
Nehány nappal a tatároknál tett látogatásunk után egy geológiai föladat elvégzésére a pusztába küldött a professzor. Kénereket kellett keresnem, amelyekkel megmagyarázható a Szira-tó vize magnéziumszulfátjának eredete. Végig kutattam a tavaszi áradásokkal kimosott szakadékokat és hasadásokat és éppen a pusztán vizsgálgattam át a kiszáradt folyómedrek meredek partjait, amikor hirtelen láttam, hogy nagy hollósereg és nehány hatalmas keselyű kering valami fölött, amit eleinte elhullott lónak vagy elhullott ökörnek tartottam. De amikor egyik közeli dombról alaposabban szemügyre vettem a dolgot, azt láttam, hogy a kérdéses valami emberi holttest lehet.
Amikor odaérkeztem, elállt a szívem verése, mert az ott heverő halottakban két vakmerő nagyszerű lovast ismertem föl, Mahmetet, Spirin fiát és derék segítőjét Alimot. Ök, akik két nappal előbb még fényes sikert arattak, széttépett arccal és fejszével szétzúzott koponyával feküdtek itt. Köröskörül küzdelemnek semmi nyomát sem találtam.
Hak, aki velem volt, alaposan megvizsgálta a holttesteket és az ilyen halottak alapos ismeretével megjegyezte:
— Ezeknek a tatároknak a fejét baltafokával zúzták szét, azután tisztára gyűlöletből megcsonkították az arcukat.
Az irtózatos leletről rögtön értesítettük a rendőrséget és az öreg Spirint. Vérzett a szívünk, amikor tatár vendéglátó házigazdánknak megvittük a hírt borzasztó vesztesé-
