186 hogy élő ginsengnövénnyel lássák el őket; ezzel azután egy hegyi szakadékban megvetették az első ginsengtelepítés alapját, amely 1907-ig állott fönn és nagy nyereséghez juttatta őket. A Kudiakoff testvérek pénzt, szerszámot és élelmiszert adtak kölcsönbe az erdő csavargóinak, hogy segítsék őket az aranykeresésben és ezen sohasem vesztettek; mert ezek az emberek, akiknek származásáról senki sem tudott semmit és akiket a rendőrség üldözött, sohasem csalták meg hitelezőiket, hanem így vagy úgy, de megfizették az adósságot: arannyal vagy prémmel avagy úgy, hogy dolgoztak a testvérek javára. A Kudiakofíok működésének főterülete a Rasdolnaya és a Szukhan-folyó közt elterülő vidék volt, ahol sok volt a tigris és párduc, ami lehetetlenné tette a telepeseknek a marhatartást. A testvérek egyetlen nyáron tizenhat tigrist és öt párducot lőttek le és teljesen megszabadították a vidéket ezektől a fene vadaktól, egyszersmind jó üzletet is csináltak, mert a tigris bőrét Vladivosztokban, szívét és máját az erdőben a kínaiaknak adták el, akik, mint a koreai varázslók is, a «macska» e szerveit talizmánul használják ragadozó állatok és halálos betegségek ellen. Bizony, nem volt könnyű ez a siker; mindkét testvér legalább kétszer a tigris karmai közt volt és talpa irtózatos nyomokat hagyott a mellükön és a karjukon. Ez azonban nem vette el a bátorságukat és a vadászok meg a csavargók körében a «tigrisölő» melléknevet szerezték meg maguknak. Az öregebbik testvér egyszer elmondta nekem a következőt : — Mint már tudja, én körülbelül száz tigrist ejtettem el és e vadászatokon sok mindent láttam és átéltem. Testvérem és én azt a megfigyelést tettük, hogy a tigris hamar észreveszi, ha üldözik és hogy ki akarja tudni, miféle ember az, aki a nyomában van. Ha a vadász tapasztalatlan, nem olyan hivatásos vadász, mint a testvérem és én, a tigris rendesen futni hagyja vagy elrejtőzik a bokorban vagy sziklák mögött. De olyan emberrel, akinek tigrisvér szárad a lelkén, másként bánik el. Mihelyt a tigris ilyen embert
