<poem> Árva vagyok árva, én vagyok az árva, Áldja meg az Isten! ki az árvát szánja, Búval és bánattal élem világomat, Búval terítették az én asztalomat.
171. Siroki erdőben Egy pár fiatal fa, Ezüsttel bimbódzik, Zölddel leveledzik.
Állatta folyik el Egy szép patakocska, Oda jár friss vizre Egy pár galambocska
Az ágyok dereka Majoránna fája, Bár rózsafa volna, Hogy ne csikorogna.
Hogy az én galambom Csendesen nyugodna, Csendesen, édesen, Ketten, szerelmesen.
172. Szabad a madárnak ágról-ágra szállni, Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.
Áldd meg Isten, áldd meg a szeretőm házát. Verd meg Isten, verd meg a benne lakóját!
Azt se mindeniket, csak az édes anyját: Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?
Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt. Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt.
173. Szabadhegyi dobogó hid alatt Barna kis lány rozmaringot arat ; Én vagyok a rozmaring szedője. Barna kis lány: igaz szeretője.
Mikor viszi a kis lány a vizet. Akkor leli a szerelem-hideg. Tedd le, kis lány, a hideg vizedet. Elhagyatom veled a hideget.
