Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/310

Hamis álom leány-dolog,
Szive olyan furcsán dobog.
Hogyha már az álma ilyen,
Hát a valósága milyen?

Piros ajkú kis galambom,
Soh'se búsulj a bajodon!
Hiszen mi is, legényfajták.
Így vagyunk az istenadták.
Czuczor Gergely.

30.
Három a táncz! három a táncz!
Mindig az volt Pest-Budán.
Jaj, be szépen, gyönyörűen
Járja ez a kis leányi
Mint a rózsát, ha a szellő lengeti,
Tánczra termett kis lábait ugy szedi.

Tél az idő, zug a vihar.
Hordja a szél a havat.
Elröpitik ezt a kedves
Kicsi leányt maholnap.
Ha röpitik, nem volna baj magába,
Csak ne fájna annyi sziv majd utána!
Vecsey Sándor.

31.
Hej, iharfa, juharfa —
Patyolating, kivarrva;
Tudod, pajtás, ki varrta?
Az a kis lány,
Az a kis lány
A barna.

Patyolating, jegykendő.
Mulik az ó-esztendő,
Karácsonban hirdetnek,
Ünnep után,
Ünnep után
Esketnek.

Verje meg a búbánat.
Ki elszólja babámat!
Jár a világ rossz szája:
Ne hajts rózsám,
Ne hajts rózsám
Reája.
Arany János.