Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/310

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Hamis álom leány-dolog, Szive olyan furcsán dobog. Hogyha már az álma ilyen, Hát a valósága milyen ?

Piros ajkú kis galambom, Soh'se búsulj a bajodon! Hiszen mi is, legényfajták. Így vagyunk az istenadták.

Czuczor Gergety.

30. Három a táncz! három a táncz! Mindig az volt Pest-Budán. Jaj, be szépen, gyönyörűen Járja ez a kis leányi Mint a rózsát, ha a szellő lengeti, Tánczra termett kis lábait ugy szedi.

Tél az idő, zug a vihar. Hordja a szél a havat. Elröpitik ezt a kedves Kicsi leányt maholnap. Ha röpitik, nem volna baj magába, Csak ne fájna annyi sziv majd utána !

Vecsey Sándor.

31. Hej, iharfa, juharfa — Patyolating, kivarrva; Tudod, pajtás, ki varrta? Az a kis lány, Az a kis lány A barna.

Patyolating, jegykendő. Mulik az ó-esztendő, Karácsonban hirdetnek, Ünnep után, Ünnep után Esketnek.

Verje meg a búbánat. Ki elszólja babámat! Jár a világ rossz szája: Ne hajts rózsám, Ne hajts rózsám Reája.

Arany János.