Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/255

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

VII. ÁGRÓL-ÁGRA.

1.

Ablakomba három bokor muskátli,
Beizentem a rózsámnak : jöjjön ki,
Én magam is beszólottam, nem jött ki, –
Megállj csalfa, megbánja ezt valaki !

2.

A csombordi menyecskék
Olyanok mint a kecskék,
Ha egy repcsent meglátnak,
A házra is felhágnak.

3.

A fának is jól esik,
Ha az ágát felnyesik.
Szomszéd asszony se bánja,
Ha férjhez mén a lánya!

4.

A felszegbe rózsa terem,
Az alszegbe petrezselyem.
Ha a felszeg rózsa volna,
Mégse szakasztanék róla.
Ha az alszeg tövis volna,
Mégis ösvényt vernék rajta.

5.

A fűzfa is lehajtja a levelit,
Hogy az cső ki ne mossa a tövit.
Én is búnak hajtottam a fejemet,
Szeretőmet elszólták az irigyek.