<POEM>Lábamon a bakkancs, Lábamon a bakkancs Fényes feketére kefélve.
Fejemet a csákó. Vállamat a puska, Oldalamat az Überswung szorítja, Napbarnított arczom Az én kis galambom Minden este forró csókkal borítja.
59. Hulldogál a rózsalevél Szegény huszár sok búval él, Sokat búsul, gondolkodik, Sokat éhezik, szomjazik.
Édes anyám, ha elgyün kend, Königgräcznél keressen kend. Ott leszek egy nagy fa alatt, Idegen föld hantja alatt.
60. Huszár vagyok, édesanyám, nem baka, Mert a bornyú nem illik a hátamra, Nem hordom én senki Riska Tehenének a súlyát. Huszár vagyok, kis angyalom. Lovon járok tehozzád.
61. Jaj de magas a kaszárnya teteje. Bús gerlicze fészket rakott fölötte. Bús gerlicze szomorkodik párjáért, De sok magyar szenved a hazájáért.
