II. Katona-élet 97
Komisz kenyerében nincs só,
Húslevese csak néha jó, Az jár mindennap számára : Csillagot néz vacsorára.
35. Én Istenem, jaj de jó a huszárnak, A csizmáját kipucczolja magának, Ballábát teszi a kengyelbe, Maga pedig büszkén ül a nyeregbe.
És Istenem, jaj de rosz a bakának, A bakkancsát kipucczolja magának, Bornyuját teszi a hátára, Maga pedig térdig úszik a sárba.
36. Esik a fergeteg, Ázik a köpönyeg, — Eressz be hát, csárdás kis angyalom, Mert megvesz a hideg.
Vagy a hideg megvesz, Vagy a fene megesz, Kettő közül, csárdás kis angyalom, Valamelyik meglesz.
Könnyű neked, rózsám, A paplanos ágyba, Hej de nehéz a szegény bakának Térdig érő sárba !
37. Ez a templomutcza Végig piros rózsa, Arra jár az én galambom, Mind leszakasztotta.
Magyar népdalok. 7
