a kéj mindkét életjelenségnél ugyanaz: nedvek távoznak el a testből, nedvek a megszakadott görcs magvából, amik méreggé váltak volna s megfojtanának. A gyötrelem tetején duzzadt szeműnkbe, szökik fel a nedv… a szerelmi mámor teljében — igen, doktor űr.
— Ó nem, egészen nyugodt vagyok. Mosolyognom kell az ön aggodalmán. Azt akarom csak megmagyarázni önnek : ezekért a nedvekért volt a görcs, ez a megoldás, ez a megváltás, ez a felszabadulás — és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség — ijesztő vágy és rettenetes gyötrelem — testi jelenséget vált ki és belefűi — boldog, végtelen és tragikus halállal eltemetkezik a testbe, megadja magát… Ez a lélek hődolata a test előtt — ó százszor, százszor éreztem ! A megfeszült, megfeszített lélek elhanyatlik — átöleli kacagó szerelmese lábait és csiklandozó bőrét ájultan csókolja meg… így képzelem.
— Nagyon köszönöm, doktor űr. Jobb is, ha így nevezem : mondjuk hát, ez „a kéj pszi- kológiájának egy űj elmélete”, ön igen figyel- mes, tudom, hogy kicsit kuszán beszélek. Igaza van, ez nem is tartozik ide.
— Én magam, hiszen én magam ismerem ezt a kérdést… én csak a véleményét jöttem kikérdezni… Mit gondol ön erről ?… És hogy is kezdjem csak ?… Petyhüdt és fáradt vagyok. Valami nagy, ostoba nyugalom van most ben- nem : egy csendes folyó árad, áradozik, messziről figyelem… Messziről hallom, amint beszélek… Nagyon csendesen és egyhangűan beszélek, nem
