Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Budenz-Szinnyei - Finn nyelvtan.djvu/51

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

ként, tizesével ; sadoin százanként, százával ; tukansin ezrenként, ezrivel.

usein gyakran (usea), harvoin ritkán (harva), hyvmjèl, igen (hyvä), pahoin rosszul (paha), kovin erösen, igen (¿ora), varhain korán (varhaa-), ensin elöször, elsöben (ente-}, viimein utoljára, végre, elvégre (viimee-, n. -me' utolsó), muinoin régen, hajdan (*muina-), melkein csaknem (melkeä). varsin nagyon (varte-), tus- kin alig, töin-tuskin üggyel-bajjal, csak alig (tuska), tosin ugyan (tote-) stb., takaisin hátra, vissza (takaise-, Iaka), jalkaisin gyalog (jalkaise-, jalka^, nykyisin mostansag, mai napság (nykyise-, nyky), väkisin eröszakkal (väkise-, väke-), stb. ; — különösen compara- tivus-tövekböl mód- és idöhatározók : hiljemmin lassabban, késcb- ben, paremmin jobban, kovemmin keményebben, erösebben, eneni- min inkább lenempä-}, vähemmin kevésbbé (vähä), kauemmin tovább (diutius : kauka-), myöhemmin késöbben (myöhä-\ varhem- min korábban (varaha-) stb. ; — superlativns : enimmin, kovim- min, kauimmin stb.

5) Helyviszonyragokkal alaknlt mód-, mérték- és állapot- határozók : salaa titkon (sala) ; yhtä eggyaránt, egyenlöen (pl- yhtä kaunis, kuin toinen épp oly szép, mint a másik; yhte-); tarkkaan pontosan (tarkka), varmaan bizonyosan (varma), suoraan egyenesen (suora); kosolta böven (koso); vil jalta böven; kyl- läUä eléggé, elegendöen ; ki/lläksi eléggé (kyllä), liiaksi fölötte, s/erfölött, túlságosan (liika).

c) Birtokos személyragokkal (részben csakis a 3. személy- raggal) járó határozószók :

erillä külön (olen erilU'ini külön vagyok, on erillänsä külön van), mlle (тene erillesi menj külön, menkää erillenne menjetek külön) ; mielellä szivesen (annan mielelläni szivesen adok, annat mielelläsi szivesen adsz) ; yksinäni, -si, -nsä stb. egyedül (eggy- magamban. -adban, -ában stb.); ikänäni, -si, -nsä, stb. valaha (életemben, -edben, -ében: cn Штäт... soha életemben); kal- lellani, -si, -nsa félre hajolva (én, te, ö), kallelleni -si, -nsa (lativ.) ; — kokonaan, tykkänään (v. -nansa, -nänsä) egészen, teljesen ; ainoastaan egyedül, csak ; yleensä általában ; toisinaim (v. -nansa^ néha, hébe-hóba; yhtenään (v. -nänsä) eggyre, folyton; täynnänsä tele ; sillänsä úgy, amint volt (pl on s. úgy van, amint volt), sikseen v. siksensä (jätä se s. hagyd abba).

d) Viszonyragos (föleg irányragos) névszókat kisérö, illetöleg nyomatékositó mellékhatározók.

asti (usque, tenus): loppuun a. végig, poliiin a. térdig; tänne a. idáig, tähän a. eddig, siihan a. addig; kirkkoon v. kir- kolle a. templomig ; tarpeeksi a. szükségig tamennyire szükség van); — aamusta asti reggeltöl fogva, siitä a. attól fogva. kir- kosta v. kirkolta a. egész a templomtól.

saakka u. a. : tähän s., loppuun s., kirkosta v. kirkolta s.

hamasta, hamaan íidöhatározók mellett: .egészen'): ha- masta ikivanhoista ajoista asti egész az ösrégi idöktöl fogva ; hamaan uuteen moteen saakka egészen újesztendeig.

päin (hin, her) : pohjaan p. éjszak felé, etelään p. dél felé ; alaspäin lefelé, ylà'späin fölfelé, eteenpäin elöre. sinne p. arra felé ; — pohjasta p. éjszak felöl, alhaalta p. alulról (von unten her), ylhäältä p. fólülröl (von oben her) ; toisaalta p. másfelöl.

käsin u. a. : sinne k. arra felé ; - - edeltä k. eleve.

kohden u. a. : sinne k. arra felé ; - - sieltä k. onnan fel öl (von dort her) ; pohjasta k. éjszak felöl.

puden u. a. : sieltä p. onnan felöl.

ilman (abessivus mellett) : ilman rahatta pénz nélkül ; ilman muitta a többiek nélkül (nem számítva a tübbieket). Közönsége- sebben partitivussal járó viszonyszó (vö. 18. b ; pl ilman rahaa. ilman muita).

IGE.

20. Az igetövek, amelyek kevés kivétellel két- vagy több- tagúak, teljes alakjukban mind magánhangzón végzödnek; e mellett legnagyobb részüknek van mássalhangzós-végü c s o n k a alakja is, pl. mene- menni : men- ; tule- jünni : tul- ; kuuntele- hallgatni, hallgatódzni : kuunnel-.

21. Eggytagú, rövidhangzós ige t ö csak eggy van: a tagadó ige e- (személyragozva : eggy. 1. szem. en, 2. et, 3. ei stb., vö. 32).

Eggytagú, hosszú- v. kettöshangzós igetö is csak a kö- vetkezö kevés van: sao- kapni, jiiä- maradni; juo- inni, luo- vetni. teremteni, suo- odaengedni, nem sajnálni, kivánni, tuo- hozni, lyöütni, my ö- (myy-) eladni, syö- enni; lie- lenni, vie- vinni; nai- nöül venni, pui- csépelni, ui- úszni, soi- hangzani, voi- -hatni, -hetni (posse); My- kelni, járni írészint még kéttagú: käve-).

A két- és többtagú eredeti vagy származott igetövek véghangja:

a) valamelyik r ö v i d h a n g z ó ; pl anta- adni, dû- élui, niele- nyelni, nuole- nyalni, kuule- hallani; etsi- keresni, tohti- merni ; katso- nézni, puno- fonni, kytS- (kyte-) lappangva égni ; ampu- löni. kutsu- hívni, kysy- kérdezni, väsy- elfáradni stb. — opetta- tanítani, ymmärtä- érteni ; kuljeskele- járkálni, csavarogni, pimene- sötétedni, helise- csengeni, aukaise- eggyszerre nyitni, viheriöitse- zöldelleni; kiirehti- sietni, uneksi- álmodni; tapahtu- történni, hyväksy- helyeselni, parantu- gyógyulni, kokoontu- össze- gyülni, käänty- fordulni stb.

b) aa, nä, eе (ea, eä), ii (ia, iä), oo (o«), öö (öä), пи (мл), yy (yä) hosszú hangzók, illetöleg utó «, íV-vel való két-két rövid hangzó, amelyekböl a hosszúk összevonódás útján keletkeztek ; ezen igetöveknek kettös véghangzója közt t volt (-ata, -ätä, -eta, -ota stb., amely csonka alakjukban meg is van ; pl. lupaa- igérni, pelkää- félni, rupee- v. rupea- kezdeni, kokoo- v. kokoa- gyüjteni, erii- v. eriä- külömbözni, tajuu- v. tajua- megérteni, nlyy- v. älyä- észrevenni stb.

c)i-utós kettöshangzó (-tse képzös mellékalakkal;, pl. haravoi- gereblyélni (és haravoitse-), kipinoi- szikrázni (és kipinöitse-'\

22. Igetövek, amelyeknek némely mássalhangzóval (i, n, i) kezdödö képzö elött csonka alakjuk fordul elö :

a) A rövid o-végü kéttagúak, amelyekben a véghangzót csak l, r, n. s vagy ks, ts elözi meg; meg az ugyanilyen végü többtagúak, megelözö l, s, ís-vel (a csonka alak végére került ks helyett s, a ts holyett meg í van) ; pl. tule- jönni, pure- harapni, тeтеe-, menni, pese- mosni, juokse- futni, kaitse- örizni ; es. al. tul-, pur-, men-, pes-. 'Jims- 'kait- ; - - palvele- szolgálni, murise- morogni, nielaise- hirtelen elnyelni, häiritse- zavarni, iloitse- ör- vendeni : es. al. palvel-, mûris-, nielais-, häirit-, iloit- ; — ompele- varrni, kuuntele- hallgatni, ajattele- gondolni, hyppele- ugrán- olozni, leikkele- vagdalni : es. al. ommel-, kuunnel-, ajatel-, hypel-, leikel-. — A teke- ,tenni' és näke- ,látni' igetövek csonka alakja *tek- és *näk- helyett teh- és näh- (vö. 7, 2) b).

6) A rövid e-végü t ö b b t a g ú a k, amelyekben a véghang- zót n elözi meg ; ezeknek kétféle csonka alakjuk van ; a rendes м-végu és (k, t elött) í-végü ; pl. parane- javulni, lähene- köze- ledni, kykene- erövelv. képességgel birni, rohkene- merni, happane- savanyodni : cs. al. paran-, parat- ; lähen-, lähet- ; kyen-, kyet- ; rohjen-, rohjet- ; hapan-, hapat-.

Jegyzet. A -»e-végü igéknek í-végü csonka töve vagy az -ea, -en (*-da, -etä), vagy a régi -»ife-végfl mellékalakkal való összeelegyedésböl származott : kiindulásul az olyanok szolgálhattak, mint rohkene- (cs. al. rohjen-) és rohkea- (*-keta, cs. al. rohjet-) vagy happane- (cs. al. hapan-) és a régi hapante- (cs. al. hapant- helyett hapat- . Tehát az n-es mellett elö- forduló í-s csonka tö ncm hangváltozás útján elöállott. hanem átvett alak ; s ilyen aztán analógía i'itján azoknál az igéknél is kifejlödött, amelyeknek nem volt -ca. -eä vagy -níe-végü mellékalakjuk.

c) A hosszú hangzón (aa, ää, ee, n, oo, öö, uu, yy), ületo- leg utó o, á'-vel való kct-két rövid hangzón (ea, eä, га, гa, oа, ó'a, ?ш, yä) végzödö két- és többtagú igetövek (vö. 21, b.); ezeknek csonka alakja a?, eredeti teljes -ata, -ätä, -eta, -etä- stb. végü alakból fejlödött, s azért í-végü, pl. korjaa- összeszedni, silmää- szemlélni, erii- ( eriä-) külombözni, tarjoo- (tarjoa-) kínálni, rajini- (rajua-) dühongeni, viharzani, alyy- (älyä-) észrevenni, érteni : cs. al. korjat-, silmtít-, erit-, tarjot-, rajut-, alyt- : ta¡>aa- találni, niakaa- feküdni, pelkää- félni. rupee- (rupea-) kezdeni. kiipee- {kiipeä-) fölmászni. sikii- (siltia-) fogamzani, kokoo- (kokoa-) gyüj- teni. aaltoo- (aaltoa-) hullámzani : es. al- tavat-, maat-, pelät- (peljät-), ruvet-, kiivet-, sût-, koot-, aallot-.

d) A megelözö magánhangzóval », y-n (au, äy, ey, eu, iu, iy, OM-n) végzödö reflexiv igetövek (vö. 23, c. ß.) ; ezeknek az -ute, -ytfí-íéle mellékalakból való csonka töalakjuk ut-, yt- (aut-, ayt- stb.). pl. avau- nyilni, heittäy- vetödni. vetemedni, laslfeu- ereszkedni. kokou- gyülni : cs. al. avaut- heittäyt-, laskeut-, kokout-.

23. Igetöböl kopzett i g e t ö.

a) Szenvedö igetö (verbum passivum) : -ta -tä és (rövid magánhangzó után) -tta, -ttä képzövel, amely utóbbi elött a tönek a, a véghangzója helyett e van; mégpedig -ta, -tà'-vel az eggytagú igékböl meg a két- és többtagiiak csonka alakjából (vö. 22.), pl. saa- kapni, juo- inni, vie- vinni: pass, saata-, juota-, vietä- ; tule- (es. tul-} : tulta-, mene- (men-) : mentä-, juokse- (juos-) : juosta-, häiritse- (häirü-) : häirittä-, ompele- (ommel-) : ommeíta-, rohkene-(rohjet-)'. rohjetta-, korjaa- (korjai-} : korjatta-. pelkää- (pelät-, peljät-): pelättä- (peljättä-), kokoo- (koot-): kootta-:

teke- tenni : tehtä-, nake- lätni: nahtä-: Ha, -ttä-vel a két- és

többtagii teljes tövekböl, pl. usko- hinni, ltysy- kérdezni, etsi- keresni. hike- olvasni, vala- önteni, eli i- élni, pitä- tartani, anta- adni. dlka- kezdeni, ymmärtä- érteni, kirjoitta- irni, herättä- ébresztoni : pass, uskotta-, kysyttä-, etsittä-, luetta-, Valetta-, elelta-, pidcttä-, annetta-, aletta-, ymmärrettä-, kirjoitetta-, herätettä-.

b) Müveltetö igeto verbum causativum) : -tta, -ttä képzövel az eggytagú igetüvekböl és a kéttagú, rövid magánhangzón végzödö tövekböl, mégpedig a teljes alakjukból, ha van is csonka alakjuk (vö. 22, a.), pl. juotta- itatni (juo- inni), si/öttä- etetni (syö- enni); menettä (mene-), teettä- (teke-), uskotta- (usko-\ elätIä- (elä-), kasvatta- (kasva-\ stb. ; — szintén -tta, -ttä-vel a többtagú u, y-\égñ tövekböl, pl. ahdistutta- szorongatni (ahdistu- szorulni), säikähdyttä- megijeszteni (säïkähty- megijedni); — ellenben -ta, -tä képzövel a -ne végü többtagú tövek и-es csonka alakjából (22. b.) : paranta- gyógyitani (parane-, paran-), rohjenta- báto- ritani (rohkene-, rohjen- , heikentä- gyengíteni (heikkene-, heiken- gyengülni) ; — szinton -ta, -tó'-vel az -ise-végü többtagúak csonka -is alakjából, pl. helistä- csengetni (helise- csengeni), varista- hullatni, elpotyogatni (varise-) ; meg végre minden egyéb két- és többtagú igetönek -t (-at, -¿it. -et stb. vö. 22., c ) végü csonka alakjából, pl. snlatta- olvasztani (sulaa-, es. sulat- olvadni), herättä- ébreszteni (herää-, es, herät- ébredni\.

Jegyzet. Némileg eltérök: nosta- emelni (nouse- emelkednii; poltta- égetni (pala- égni\ ; jättä- hagyni (jää- maradni'. — Megelözö reflexiv -u, -y képzôvel (-utta, -yttii) alakult mnveltetö igek, pl. huomautta- figyelmeztetni (huomaa- észrevenni), hävityttä- elpusztittatni (hävittä- elpusztitani), kirjoi- tutta- iratui (kirjoitta- irni), lakkautta- megszüntetni (lakkaa- megszünni).

c) Visszaható igetö (v. reflexivum) :

a) -u, -y képzövel a, ä, e végü két- és többtagú alapigékböl. amelyeknek e véghangzója a képzö elött rendesen hiányzik : murtu- törni, frangí (murta- frangere), kastu- nedvesedni (kasta- nedvesiteni), valu- ömleni (vola- önteni), käänty- fordulni (küäntä- fordítani),^e¿íí¿/- befedödni, rejtözni (peittä- fedni. t&k&Tnï),uudisti^- újulni (nudista- újítani), yhdisty- eggyesülni (yhdistä- egyesiteni), vähenty- kevesbedni, fogyni (vähentä- kevesbíteni), kuulu- ballat