Ambrus hajdan szabó-inas volt; mesterénél egy évig gombokat vart fel, másik évben gomb-lyukakat vart ki, s a további szabómüvészi haladásban megcsökönösödvén talentoma, bucsút vőn mesterétől és mesterségétől. Innen az orvos és barátai, némi kezességet birtak Bakator Ambrus egyéniségében, hogy jelenlétében is biztosan társaloghatnak; mert noha ő épen nem vala agyára esett, s megvolt neki is a maga hétköznapi philosophiája, de mégis legtöbbnyire azok, mik az öt érzék körén kivül esének, majdnem fölérhetlen magasságok valának neki, mik után gibeszkedni volna ugyan kedve – mert ujságvágya kimerithetlen, s azon büszkesége hogy olvasni és nagyszerű sabon-betüket, ha bár kissé hieroglyphice is karczolni tud, több mint önérzet nála, s ez okból Jávor honn nem létében szivesen syllabizált könyveiből, s nem egy receptnek szánt papir-szeletkéjét hieroglyphizálta be, – de az eszmék világában nem igen bira eligazodni. Ez a nőknél nem vala igy. Ők mint sajátos bogarkái az életnek,
