Ugrás a tartalomhoz

Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/352

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva
XXVII. FEJEZET.

___

A nagy expeditió.

Ilonka feltaláltatása, vagy politicus müszóval: verificátiója, senkinél sem okozhatott, olly nyilt égbe ragadó hatást, gloria in excelsist, mint Szetényi Marikánál. – Tehát nővére Bálintomnak, s én – én, a méltatlanul bizalmatlankodó, az ok nélkül gyanakodó, könnyelműleg tiprottam össze szerencsémet, s tán visszahozhatlanul bántottam meg jó ifjam önérzetét! Ekként töprenkedék, epekedék magában Marika, s a mint Jávort érkezni látá, dobogó kebellel rohant elébe kedves bátyám, esdekle neki, az istenért kérem: tegye jóvá meggondolatlan hibámat! én Bálinté voltam, vagyok és leszek míg élek,