árulgata sót, dohányt, szalonnát, pipát, bicskát, lapátot, villát, tűt, czérnát, galandok minden nemeit és czín-mosó karikákat. – Folyosóját és ebédlőjét annyira megszükiték a tele zsákok, véka és subalternusai, ugymint fél-, negyed-vékák s csapófa, a fenekes és feneketlen hordók s más gazdasági szerek, hogy a folyosón kissé megáldott testű embernek, az ebédlő-terem ajtajáig behatolni nem vala könnyebb feladat, mint restaurátiók és installátiók alkalmával a megye tereméig. A tág ebédlőben minden vala inkább található mint vendég és vendégség. Mert Szetényi Ignácz ur nem tractált, és a vendég-szeretetet magyar betegségnek nevezgeté, már chronologice is, közvetlenül a csömör előtt. Saját szobájában, a szögletekben, hosszabb rövidebb rovások, öl, rőf, font, mázsa s a t. állanak, vas horgu fogason kamra-, pincze-, hambár-kulcsok függenek, kopott zöld posztóju, még kalmári maradványu asztalán jegyzékes naptár, felütve annak kamat-táblájára, jegyzőkönyvek és számokkal tele irt papir-szeletek feküsznek.
