fel a maga cráteri lángolásu nyilatkozásait, ha szükség öngyilkolási fenyegetőzéseit is, kétkedni nem tuda, hogy mindezek nem tévesztendik el hatásaikat. Azonban Martial gróf, ugy látszik, csak a külső kéregről itélte meg Jávor beljellemét, vagy nem ismerte azt, vagy ollyasmiről a könnyelmünek fogalma sem volt. Jávor keblét nem átlobbanó lángolások, hanem elvek után ész és férfias érzelem által élesztett, szelid s robbanó lángoktól ment tüz hevitette, minden szép, jó, nagy, s az egész emberiség iránti nemes buzgalom honolt abban, s a csöndes nyugalmas kedély nála, csak arról tett bizonyságot, hogy jelleme, s gondolkozás- és cselekvésmódja, nem alkalmi zajlásoknak, hanem már kivívott és megalapitott elveknek szüleményei. Ő nősülését szerencsésen bevégzett ténynek tekintvén, nyugodt birtokában jázoni arany gyapjának, kedves Katinkájának, nem folytatta ugyan körülte a vőlegényi lázas paroxismusokat, mikkel korunkban az ujházasok mézes heteikben – mikre időkorán
