olyan okos, olyan jó, olyan ügyes, olyan tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép?
S tovább fecsegett Loláról, Lola szerepeiről, Lola nagy sikeréről a konzervatóriumban…
– Úgy beszél, mint egy kis gyerek, – szólt magában Vidovics, – mint egy szófogadó, jó kis baba és mégis…
Alig hallgatott oda, csak nézte a sötét zafir csillogását. S ahogy tekintete belefelejtkezett a mosolygó szép szembe, egyszerre azt a megdöbbenést érezte, mely akkor fogja el az ideges embert, ha a hajó lámpájának világánál sokáig néz bele a sötéten csillogó, mély, szédítően mély vízbe.
– Menjünk, – szólt Lola.
A másik kisasszony engedelmesen ugrott föl s mialatt Vidovics bepólyálta a kabátkájába, odafordult a testvéréhez:
– Lenn várjuk meg a nénit?
– Ők is készülődnek már; mire leérünk, már a foyerben találjuk őket.
– Ahogy akarod.
