– És nézze, Blindekuh-t játszanak a közönséggel, a kis kedvesek! Elbujnak s aztán kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem találsz meg, Dávidkám!“ Mintha a közönség törődnék velök! „Fogadjunk, hogy nem kereslek, Eszterkám!“ Vagy magával kacérkodnak ilyen kitartóan?
– Meglehet, hogy előlem bujtak el. Amióta feljöttem, nem igen látni őket.
Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A páholynyitogatónő dugta be a fejét.
– A Kati?
– Igen, nagysád.
– Jól van, mindjárt megyek.
A páholynyitogatónő visszahuzódott.
Ilonka begyömöszölte selyem-sachetjába a szinházi holmiját: a cukrait, egy huszonnyolcíves szerepet, a messzelátóját, egy üveg Eau de Colognet, meg a Vásáros-Berényi Hirlap legújabb számát s öltözködni kezdett. Időközben, míg Vidovics segítségégével fölhúzta új, angolos szabásu kabátját, mely hírnevére nagyobb árnyékot borított
