Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/32

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

értem, hogy miért éppen engem szemelnek ki a vőlegényének ? Miért nem Ciprianit, aki nyolcvanezren felül minden összegnek udvarol ? Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz rá, mint egy hű, de igen beteg kutya? . . . Miért nem akárkit? Miért éppen engem ?

— Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert . . . mit tudom én ? ! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.

— Az, szegény, nem is sejti, hogy millióira Berényben szemet vetettek, a nemzeti vagyon öregbítése végett. Ha háromszor is kinn voltam náluk, Terka az oka; azt mondta : „Szegényt nem hagyhatjuk árván ; magának helyt kell állnia." S én helyt állottam. Legalább beszélhetett valakivel egy pár szót. Napokon át nem volt kihez szólnia. Horváth Jóska megtanította magyarul káromkodni s aztán levette róla a kezét.