Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/308

A Wikiforrásból
A lap jóváhagyva

— Biz ezt korábban is megtehette volna! — Ismételgette magában. — Ugyan mire volt jó előbb alaposan elgyötörnie magát is, a leányt is?!… Nem okosabb lett volna mindjárt ezen kezdeni?!…

De aztán eszébe jutott, hogy örök komédiánk a hasonló oktalanságok láncolatából áll. Az ember folyton folyvást bajt csinál magának, bajt csinál annak, akit szeret, — mintha nem volna elég az a baj, amit a természet mér reánk, — aztán újra kezdi az oktalanságokat… se sok vesződséget, e sok oktalanságot egyetlenegy gyűjtőszóval Életnek nevezi.