– Jóska! Jóska! Jóska!
Jóska nagyon vigan fogadta a baleset hírét. Mindig igen mulattatta, ha valaki megházasodott – még ha a legjobb barátja volt is az illető, – de a Vidovics csatavesztésének különösen örvendett. Tetszett neki, hogy a legbölcsebb is megbotolhatik. S mindjárt melegében tovább adta a hírt.
– No, Schmied úr, rendbe kell hozni a kastélyt, asszony jön a házhoz!
Schmied úr elképpedt s mikor magához tért, eszébe jutott, hogy mindezt megmondta ő előre.
Mikor Sugár Mariska meghallotta, hogy Vidovics mégis csak feleségül vette a kis Haller Mirát, így szólt magában:
– Biz ezt korábban is megtehette volna! Ha mindjárt ezzel kezdi, sok rossz órától kimélte volna meg azt is, akit szeret, de magamagát is.
Régen nem látta őket, hírt se hallott róluk; a messze földeken járó szerelmesek nem írtak neki se, mint nem írtak senki-
