U. i. Alighanem én is férjhez megyek; kedvet kaptam a kis Haller Mirától. De két jelöltem is van s nem tudok közülök választani. Az egyik Strindberg, a sarkutazó, akinek az arcképét megtalálhatod minden képes ujságban. Nagyszerü fiu; egészséges, mint a poláris levegő, semmi ideg, csupa hajókötél. Hogy tud fölolvasni, barátom! Mennyi jéghegy, iramszarvas és rozmár!… az embernek a hátán végigfut a hideg. Pompás férj lenne belőle nyáron s nem titkolom el, hogy rajongok érte, ez most úgyis divat. De mit érek vele, ha feleségül megyek hozzá? A szerencsétlen mindig elülről kezdi az északi sarkot, mint más ember az ivást, míg egyszer végképpen ott marad. Júniusban már indul. Mintha az északsarki nap fel se kelne, ha Strindberget nem látja. Mit szólsz ehhez? Férjhezmenni, de egyedül élni s néha az ujságokból tudni meg, hogy: nini, nekünk is van férjünk, nem tudom melyik szélességi és hosszusági fok alatt, – köszönöm, ez nem nekem való mulatság
