Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/264

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


válni. Úgy találta, hogy a papnak igaza van; ideje volna valamit tenni a dologban.

Feri urat hidegen hagyta, hogy Szent-Jánoson az erkölcs ilyen súlyosan megrövidült.

– Hagyja békében szegényeket, – szólt. – Úgyis elég bajuk van.

Schmied úr elment s alig hogy kiért a kastélyból, már aludt. Sejtelme se volt róla, miképpen került az ágyába.

Hajnalban felköltötték, mert ki kellett nézni a majorba. Mikor éppen fel akart ülni a kocsiba, egy legény állított be hozzá, aki a kastélyból jött.

– Tisztelteti a tekintetes úr a tekintetes urat; szépen kéri, tessék átküldeni egy kicsit az ujságot.

– Micsoda ujságot?

– Amit a méhesben tetszett olvasni.

– Hát már fenn van a tekintetes úr?

– Fenn az. Egész éjszaka kinn sétált a kertben.

– Hm. No hát, fiam, itt az ujság; vigyed.