válni. Úgy találta, hogy a papnak igaza van; ideje volna valamit tenni a dologban.
Feri urat hidegen hagyta, hogy Szent-Jánoson az erkölcs ilyen súlyosan megrövidült.
– Hagyja békében szegényeket, – szólt. – Úgyis elég bajuk van.
Schmied úr elment s alig hogy kiért a kastélyból, már aludt. Sejtelme se volt róla, miképpen került az ágyába.
Hajnalban felköltötték, mert ki kellett nézni a majorba. Mikor éppen fel akart ülni a kocsiba, egy legény állított be hozzá, aki a kastélyból jött.
– Tisztelteti a tekintetes úr a tekintetes urat; szépen kéri, tessék átküldeni egy kicsit az ujságot.
– Micsoda ujságot?
– Amit a méhesben tetszett olvasni.
– Hát már fenn van a tekintetes úr?
– Fenn az. Egész éjszaka kinn sétált a kertben.
– Hm. No hát, fiam, itt az ujság; vigyed.
