gyerekek! Istenem, milyen gyerekek!…“ És irigyli, nagyon irigyli őket.
– Hol lesz ma délután? – kérdezte, mikor elbúcsuztak egymástól.
– Kimegyek Szent-Jánosra.
– Ott rá se fognak ismerni magára. Olyan régen nem látták.
Nem mondta el, hogy tegnap is kinn volt, csak azt felelte:
– Ezentúl gyakrabban fognak látni.
Úgy cselekedett, ahogy igérte. Délután kihajtatott s kint maradt éjszakára is. Odakinn azt hitték, hogy megbolondult. Ez a gyanu nem volt minden alap nélkül való. Olyan különös viseletet tanusított, hogy az ispánjának Vidovics Nácit juttatta eszébe, aki mielőtt Döblingbe került, cukrot vettetett a krumpliföldbe s mezitláb szaladgált a tanyán, azt adván okul, hogy a cipőviselet nem egészséges. A népes Vidovics-családban mindenre találkozott példa.
Feri úr ilyenforma ötletekkel lepte meg az ispánt. Ahogy leszállt a kocsiról, kijelen-
