Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/261

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


gyerekek! Istenem, milyen gyerekek!…“ És irigyli, nagyon irigyli őket.

– Hol lesz ma délután? – kérdezte, mikor elbúcsuztak egymástól.

– Kimegyek Szent-Jánosra.

– Ott rá se fognak ismerni magára. Olyan régen nem látták.

Nem mondta el, hogy tegnap is kinn volt, csak azt felelte:

– Ezentúl gyakrabban fognak látni.

Úgy cselekedett, ahogy igérte. Délután kihajtatott s kint maradt éjszakára is. Odakinn azt hitték, hogy megbolondult. Ez a gyanu nem volt minden alap nélkül való. Olyan különös viseletet tanusított, hogy az ispánjának Vidovics Nácit juttatta eszébe, aki mielőtt Döblingbe került, cukrot vettetett a krumpliföldbe s mezitláb szaladgált a tanyán, azt adván okul, hogy a cipőviselet nem egészséges. A népes Vidovics-családban mindenre találkozott példa.

Feri úr ilyenforma ötletekkel lepte meg az ispánt. Ahogy leszállt a kocsiról, kijelen-