Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/258

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


csak: az ifjuság. Szinte látom magát a jövő szezonban, egy új csillag mellett, aki remélhetőleg más fajtából való lesz. Hála Istennek, tavaszt nem csak egyet ad a bölcs természet; az olyan legényeknek, mint maga, ad tizet, huszat, huszonötöt is.

– Tartok tőle, – szólt Vidovics, – hogy nekem csak ez az egy volt.

– Akkor hát mért nem veszi el feleségül?

Vidovics előbb egy fejmozdulattal felelt; mintha bosszantotta volna a kérdés. Aztán igyekezett megmagyarázni, amit Sugár Mariska nem értett.

– Mert a gyógyító szer rosszabb volna a betegségnél. Mert kiszámíthatatlan bajoknak rohannék eléje s mert ő még drágábban fizetné meg ezt a mulatságot. Mert neki nem adhatnám meg azt a társadalmi helyzetet, amely a feleségemnek dukál. Mert a világrend, elég oktalanul, nem engedi meg, hogy elvegyem. Szóval, az ember nem azt teszi, amit szeretne, hanem azt, amit lehet.

– És ez… nem lehet?…