ehhez a gyöngeséghez; az ember föláldozza a legnagyobb kincsét, könnyelműségből, a legközelebbi napok örömeiért; hogy ne kelljen lemondania az óhajtott mámorról vagy a megszokott gyöngéd érzésről; gyávaságból, mert nem akar szenvedni hónapokig, talán évekig; lágyságból, mert nem akar szenvedést okozni a másiknak, esetleg mindezért együtt véve… S könnyelmüen eladja egész jövőjét azért, ami abban a pillanatban a kisebb rossznak látszik. Aztán szép szót talál a gyöngeségére és azt mondja, hogy a szerelme nagyobb volt, mint a bölcsesége. Notabene csak azokról beszélek, akik tisztesen házasodnak s nem azokról, akik kúfárkodnak és a házasság formái között csak az üzletüket cikkelyezik be az állam közege előtt. Azokról, akik csak azért házasodnak meg, hogy házasságban éljenek s nem azokról, akik hozományra, összeköttetésekre, protekcióra s nem tudom mire spekulálnak.
