Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/211

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


akadályozhatom meg. De engem ne kompromittálj, ahhoz nincs jogod.

– Ne félj, – felelt Mira, – nem tart sokáig.

S ezzel a pár szóval, mely inkább fenyegetőzés volt, mint igéret, aznapra befejezte a társalgást.

Tudja, Kedves Rokon, én az efféle beszédekre nem adok semmit; ha az asszonynép mind beváltaná azt, amit mérgében mond, már régen vége volna a világnak. Azt se gondolom, amit Lola egész komolyan erősítget, hogy Mirának rossz hírét fogják költeni. Ha van szemök, nem mondhatnak róla semmi rosszat; egy kis kacérkodás még nem a világ. De félek, Mira kezdi komolyabban venni ezt a bolond mezővárost, mint egész Európát; s ez baj volna, mert Önnek igaza van, ilyen hanggal kár férjhezmenni. S mindenből úgy látom, hogy nincs is szó férjhezmenetelről.

Isten látja a lelkemet, nem akarok rosszat mondani erről a fiatalemberről. Nagy