Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/151

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– Látod, ez a pandektákban van.

– Nekem beszélhetsz! Az én házamban annyi most a tudomány, hogy sok is; azt hiszem, már rajtam is kiüt ez a betegség, hiába csúfolódol!… Különben soha se tedd magad, udvariasságból Terka barátnője iránt!… Párisban vannak emberek, akik még nálad is párisiabbak. A fejem teszem rá, úgy se sokat ér, hogy titokban azt gondolod, amit én.

– Tudom is én, mit gondolsz.

– Hát majd megmondom. Az asszonyban, barátom, a fődolog az, hogy tudja a módját annak, amit tennie kell. Ha másra is van esze, az nagy szerencsétlenség. Tőlem beszélhetsz vele, öreg, a pizai toronyról, a szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus jóslatairól, én csak azt mondom neked, hogy nem szeretem azt a dámát, aki okosabb akar lenni, mint Deák Ferenc.

Ha Joannovics Terka tudta volna, mily pontos értesülései voltak nyiltszivü férje meghittjeinek afelől, hogy ő mennyire tudja