– Hagyj nekem békét! – felelt Cipriani, akit Vidovics egy ötvennyolcas szériessel végképpen elkeserített. – Ki akartalak menteni, hogy a faképnél hagytad őket.
– No ugyan szépen kimentettél.
– Eh, majd töröm a fejem, hogy mit beszélek szinész-leányoknak. Mit tartozik rájok az egész história?!
– Ebben igazad van.
S talán elintézték volna az ügyet, de Ciprianit izgatta a dolog. Egy félórai szótlan küzdelem után önmaga tért vissza az imént letárgyalt, kinos fejezetre.
– Különben nekem beszélhetsz, amit akarsz. Ennek a sok hencegésnek az lesz a vége, hogy igenis, bele fogsz harapni a csokoládéba, ha az öreg Rotterdam is úgy akarja. Egész márciusban kint laktál Árokszálláson s mikor engem a kövér lánynak bemutattak, már láttam, hogy a kövér lány ki van készítve.
– Azért úgy vettem észre, ugyancsak ütötted a vasat.
