Oldal:A Magyar Természettudományi Társulat évkönyvei 3. kötet 1857.djvu/286

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

276 SZABÓ

Az igy nyert siliciumkrystályok sötét vasszürkék, vereses játékkal. Néha szivárványszínűek, s a színek oly pompásak mint az elbai vasfényen, melyhez a silicium általában s különösen még keménységét tekintve is hasonlít. Az üveget mélyen karczolja, sőt metszeni lehet vele oly formán mint a gyémánttal.

A krystályok oszloposak, az oszlopok szöge 120°, s azok tetején három lapú csúcs kivehető, tehát egészen hasonlít a hatszöges rendszer egy igen gyakori összalakzatához, mely nevezetesen a mészpátnál is nem ritkán fordul elő.

A krystályok csaknem mikroskópilag kicsinyek lévén, Deville azok tökéletes meghatározásával nem boldogult, s felkérte Parisban a mostani nemzedék két igen jeles krystallographját Senarmont és Dcscloizeaux urakat, kik közöl az első oly parányi tücskéken vitte véghez mesteri munkáját, melyekről Deville azt mondja, hogy fel sem tette hogy a gonimeterbe lehessen helyezni.

Senarmont[1] azt találta: hogy a siliciumnak ezen uton nyert krystályai mind szabályos alakúak, de el vannak torzulva oly módon' hogy első pillanatra a hatszöges rendszerbe látszanak tartozni. Van azonban kis különbség köztük az előállítás változó körülményei szerint, mert találni oly oszlopokat is, melyek egymásba tolt octaederekből állanak, sőt Descloizeaux egyszer csaknem egészen szabad octaedereket talált, melyeket köröskörül megmérhetett. Élzugjok 109° 28'.

Az ez uton nyert silicium a szabályos rendszerben krystályodó egyszerű testek osztályába tartozik s nevezetesen a gyémánt mellett foglal helyet, mind a kettőben egyaránt lévén meg a hajlam tetraedernemü félalakosságra.

Egyik későbbi mémoire-ban,[2] melyet Dumas juttatott az Akadémia elébe Deville és segéde Cáron egy egyszerűbb, gyakorlatibb, kiadóbb s olcsóbb eljárással léptek fel a krystályos silicium előállítására nézve. Alumínium helyett olvasztó fémül a horganyt vették következő módon.

Egy agyagtégelyt a kezdődő veres izzásig hevítettek, e aztán 1 rész horgany, 1 nátrium (kis darabokra vágva) és 3 káliumfluosilikátból álló szorgosan csinált keveréket adtak bele, mire nem sokára bekö-

  1. Annales de Chimie et de Pbysique. 1856.
  2. Cosmos 1857. 155. lap.